Itt vagyok. :-)

Hihetetlenül telnek az évek. Nem akartam hinni a szememnek, hogy már két éve nem írtam ebbe a blogba. Sok minden történik, most Olaszország került előtérbe, mert születik egy könyv, ami az ottani, több évtized alatt szerzett élményeket dolgozza fel, a saját tapasztalatokat igyekeztem nem kevés tudnivalóval és olasz nyelvű könyvekből átvett érdekességekkel fűszerezni, és természetesen saját fotóim lesznek benne. Úgy gondolom, jó lesz… 🙂 Jelenleg szerkesztés alatt van az írás a Garbó Kiadónál, novemberre lesz készen – esetleg lehet gondolkozni karácsonyi ajándékban. 🙂 Ez volt itt a reklám helye.

Természetesen Őrség nélkül nem élet az élet. 🙂 Tavaly lent voltam úgy emlékszem négyszer: két alkalommal barátnőkkel jártuk be az ismert és szeretett tájakat, harmadszor levonultunk (hányan is?) tizennégyen, hét felnőtt és hét gyerek, és birtokba vettük a Cseri Porta összes helyiségét, kertjét és rétjét, negyedszer pedig Lazacommal vonultunk le “őszözni”. 

Az idei év tényleg nagyon elment, így csak egy kirándulásra volt lehetőség, éppen ma jöttem meg a Tökfesztiválról. Egyedül voltam, jól kialudtam magam a pénteki esős napon az Őrszemben, szombaton pedig – amikor végre elállt az eső – felderítettem a bulit. Iszonyat sokan voltak Őriben, de nem is csodálom, mert nagyon klassz kézműves dolgok voltak, finom kaják: hol egy darab diós sajttal, hol egy rózsafánkkal a kezemben voltam látható. Vettem mosolygós fakanalat itthonra, sózott pirított tökmagot a kölköknek, kicsit később Batháéktól olajat, aztán rétest nyújtottam (és ettem) egy másik portán. Valahol két evés között elgurultam Velemérig, ahol éppen zárták a templomot, de ez nem volt baj, mert így megtörtént az a csoda, hogy egy ilyen zűrös és zavaros hétvégén is volt alkalmam negyed órát kettesben lenni a templommal, csak mi voltunk, az őszi délután, és a néha-néha megroppanó gallyak a fák között. Aztán jött még három autó… de addigra már be volt gyűjtve a hónapokig kitartó csend-élményem. 🙂

Megbeszéltük Kosbor Ágival, hogy baráti látogatást teszek náluk is, vártam a telefonját, mikor tud időt szakítani. Éppen gurulok Magyarszombatfa felé, mikor csörög a telefon: itt vannak a Fazekasháznál Attilával, találkozzunk ott, aztán felmegyünk együtt a Panzióba. Így esett, hogy megint ettem, mert éppen falukemencéje-avató buli volt, ahol ingyen lehetett kóstolgatni a langallót, az ilyesmit meg nekem általában nem kell kétszer mondani. Gyönyörködtem a panzióban, aztán hazagurultam, hogy kipihenjem az evést, de ez nem jött össze, mert megint szólt a telefon, Cseriék már a Zőrszemven voltak, ahol nekem is randim volt Soproni Démonnal – de azért akkor már enni nem bírtam. 🙂

Vasárnap reggel érkezett szatyorban a “szőlőm” Cseritől, azután pedig hazagurultam, délután pedig még bementem Pestre, egy ferences programra. Érzem, hogy ez az írás most kb. olyan lett, mint a hatodiká tanulójának “mivel töltöttem a hétvégét?” című fogalmazása, de mit mondjak?, kicsit elfáradtam. Ennek ellenére gondoltam írok valamit ebbe a naplóba gyorsan, ne maradjon ilyen gazdátlan, hiszen az őrségi túrák folytatódnak. Legyen nyoma a jónak. 🙂 Feldobok képeket vegyesen az elmúlt másfél évről. Sok lesz. 🙂