Mission – possible

Yessssss!!!! Megcsináltam, bizony!!! Voltam lent négy napig, és a hajam szála sem görbült meg – bár ez nem annyira igaz, mert a nyirkos-nyafogós időtől göndörödök mint egy bárány, de ez más kérdés.

Magam sem tudom, hogy alakult így, de a hétvége nagyrészt az evésről szólt. Pénteken még beértem azzal a cca. 30 dekányi vegyes sós Fornettivel, amit Veszprém óvárosában vásároltam, ki is tartott vagy délutánig. Azután rásegítettem egy kis hidegkajával az őriszentpéteri közértből, igazán csak egy vekni kenyér volt, egy kis szalámi, sajt, meg egy liter tej. (Nem, nem egy nap alatt fogyott el, három napra szántam!!!! 😛 ) Ja, és még egy kiló őszibarack. Közben meg ilyen hirdetéseket lehetett olvasgatni a boltnak a parafatábláján:

szemben meg ilyen gólyák ültek a kéményen:

Szombaton már kicsit keményebb volt a zabálási étkezési helyzet. Délelőtt átmentem a Kosbor Ágiékhoz “egy órácskára” – 5-re értem vissza. 🙂 Már ezekkel a friss, párás gyümölcsökkel is jól tudtam volna lakni (?),

de még meghívást is kaptam Seloba egy étterembe, ahová szépen átgurultunk, és ettem erdei gomba levest plusz gorgonzolával grillezett rókagombát hajdinával és még valami tekerccsel, atom jó volt. Kaptam Ágiéktól házi kecske-kőrözöttet (és még a zöld mázas csöbröt is megtarthatom), már az Őrszembe autózva azon gondolkodtam, mi lenne, ha csak az egyik ujjamat beledugnám, hogy hogy egy egész picikét megkóstoljam… De erős voltam, és hazahoztam érintetlenül. (Igaz, éppen most lóg ki a számból egy fél vekni kőrözöttes kenyér, miközben írok. 😀 )

Aztáááán…. estefelé autózgatok, egész véletlenül éppen az Alsószeri Csárda előtt vezet az utam, ahol számomra is érthetetlen módon vészfékezek hogy betérjek egy kis harapnivalóra. Igaz, otthon vár a szalámi, meg a tegnapi kenyér, de hát…. ehh… minek magyarázzam. 😛 A kaja: sárgabarackkal töltött pulykamell kirántva, ribizli lekvárral, Cumberland mártással és krokettel. Atom jó ismét, és még fénykép is van (bár L. nincs ott, aki a fő étel fotós, de hülye japán turista egyedül is tudok lenni). 🙂

Woww. Végre este van. És még csak másfél napja vagyok itt.

Mondom tovább. Vasárnap pocsék az idő, aztán valahogy szemerkélő esőben mindig jobb étvágyam van… :-), így hát be is puszilok ebédre az Őrszemben egy újabb gombalevest, utána helyi túróból készült gombócot eperöntettel. Ezután kb. annyi erőm van, hogy felmásszak a szobámba csicsikálni. A Fogadónak nagyon megy az étterem, jól is főznek… én meg a húsklopfolás zajára direkt jól bírok aludni. 🙂 Délután megeszem a maradék három napos kenyeret a szalámival (nehogymá’ hazahozzam), aztán miután kezd agyamra menni az egész napos bezártság, elvonulok 6-ra masszázsra Gotthárdra a fürdőbe. (Drága dolog az esős idő, az eredeti terv az volt, hogy a Hársas tó partján süttetem magam a napon ingyér’. 😛 ) Hazaérkezem a barátságosan kivilágított Őrszembe, ahol Mikivel, a főpincér-főrecepcióssal már nagy tegeződésben vagyunk, hát nem az történik, hogy még üzemel a konyha? A fürdőnek a látványától is már megéhezem (mert ugye az az a hely, ahol más emberek órákat képesek úszással eltölteni), ezért azonnal kihozatok egy dödöllét tejföllel, hozzá pedig egy Soproni Démont. Ja, az bizony egy barna sör…. 🙂 Ehhez persze tudni kell rólam, hogy itthon csak külföldi nedűt vagyok hajlandó leeregetni a torkomon, de az Őrszemben a kis démonka a kedvencem. 🙂 Miközben táplálkozom, megvitatjuk néhány HVCS-vel a meccs eredményét és a napkollektorok leghatékonyabb felszerelését és használatát. 😀

Lustaságomban Cseriéket már meg sem látogatom pedig hátha ott is kaptam volna valamit enni , majd legközelebb.

Hétfőn még mindig zuhog, gyorsan elindulok kora reggel hazafelé, nehogymá’ kinyisson egy étterem…., és igazán csak két csokis croissant-t szólítok magamhoz az első benzinkútnál. A többi már nem érdekes, mert az már nem őrségi téma. 😛 🙂

P.S. Amióta becsuktam magam mögött a pesti lakás ajtaját, süt a Nap. Anyád. 😛

Reklámok