Azt mondják, ha leestél a lóról, mielőbb vissza kell rá ülni… Öt nap múlva lekerül a gipsz a lábamról, és bár tudom, hogy nem fogok rögtön versenyt futni, azért lassan visszatérhetek a normális életmódhoz. Alig várom, hogy a kötelezettségek és a napi rutin mellett megint nekiindulhassak egy-egy kirándulásnak az Őrségbe vagy máshová… de van bennem félelem. Mert az “akármi történhet” csak akkor válik ijesztővé, ha tényleg egyszer bajba kerül az ember. Hála Istennek az nem én vagyok, aki egy “kis” lábtörés után, engedve a psziché szorításának soha többet ki nem mozdul, de azért szorongok egy kicsit. Úgy tervezem, ahogy autóba tudok ülni, először kimegyek a szentendrei Skanzenbe – ami szintén nagy kedvencem -, “tokkal vonóval” 30 km… mióta vonat közlekedik a tájegységek között, azóta gyalogolni is alig kell. Aztán majd szépen emelem a tétet. Vissza fogok ülni a lóra. 🙂
A kép Farkasfán készült tavaly. *sóhajt*
Szólj mikor mész hosszabb útra, hogy a közelben lehessek :):)
Lehet, hogy először Mohácsra megyek…. 🙂 🙂
Làtod , ha lassan is , de meggyogyult a làbikod . Bizony , csak helyeselni tudom , ujra vissza kell ulni arra a “kis piros lora” 😀 A pedàlozàst fogja birni a bokàd ? Persze , fontos a fokozatossàg! Orulok , jo barangolàst kivànok a szeretett helyeken Zsoka
Már most tudok pedálozni, csak a férjem nem enged…. 😦 De ami késik…. 😉
szólj ha menni akarsz a Skanzenbe, jövök vigyázni Rád 🙂 Meg segíteni a vonatra fel és leszállni 🙂 (Te meg nekem) *bénáék* jeligére
örülnék neki, csak ne Pünkosdkor gyere. :):)