Michelin csillag – helyett :-)

Direkt váratlanul érkezem a magyarszombatfai Kosbor Panzióba, a fogadtatás mégis barátságos. Több ilyen jellegű létesítményt teszteltem már a környéken, de még mindig nem vagyok hozzászokva az őrségi méretekhez. Mikor a panzió kertjében állva megkérdezem Farkas Ágnes tulajdonostól, hogy “meddig a tiétek?”, kinyújtott karjával körbefogja a kertet, rétet, erdőt és azt mondja: “ameddig ellátsz”.  Elképesztő érzés lehet, hogy elmegy mondjuk az ember egy nagyot sétálni az erdőbe, és tudja, hogy hosszú percek múlva még mindig a saját földjén kóborol, hogy a saját barkáját szedi, a saját patakjának a kitisztítását tervezi…. a saját padján ücsörög szinte az erdő közepén, kezében helyi fazekasok által készített mázas bögrében a gőzölgő kávé, és még egy-egy őzike is feltűnik a közelben… no de ne térjünk el a lényegtől.

A panzió nemrég nyitott, tagadhatatlanul jó ízléssel, figyelemmel és szakértelemmel van megtervezve, köszönet illeti ezért a lakberendező barátnőt (is). A legutolsó függönyig minőségi anyagok vannak felhasználva, mindezt annyira természetesen és magától értetődően, hogy a végeredmény mégsem hivalkodó.  Mondhatnánk, hogy “igényes”, de e cikk szerzője nem kedveli ezt a kifejezést, mert legtöbbször csak annyit jelent, hogy “legyen sok pénzed”, ezen a helyen viszont átlagárért kapunk minden szempontból kifogástalan minőségű szolgáltatást.

A tulajdonosok mindent mentenek, ami menthető: régi tárgyak a polcokon, elhalt ősök sárguló képei és iratai a falakon, címeres téglák a talpunk alatt. Sajnos minden igyekezetük ellenére a régi gazdasági és egyéb épületeket nem tudták megóvni, így bontásra lettek ítélve, a helyükön áll ma a panzió központi épülete. A tetőn napelemeket láthatunk, az energia ilyenfajta felhasználása méltán példamutató lehet a hasonló vállalkozásoknak.

Helyi legenda is van, bár ez nem befolyásolja az ítéletemet viszont tök izgi: állítólag egyszer régebben a birtok szélén lévő tóba süllyesztettek egy harangot. Azóta már sajnos nincs meg a tó, csak a már említett szolid kis patak fut át a buckák között, de a harangot valahol ott rejti a föld mélye: már több lelkes amatőr kereste fémdetektorral is, de eddig csak mindenféle limlomot sikerült kibányászni a talajból.

A kritikus véleményét természetesen holmi kutyák sem befolyásolhatják, és igazából engem sem tudott meghatni Döme, aki egy tündibündi édeskedves öreg jószág aki már nem lát nem hall és gyógyszert szed az ízületeire de mégis jön velünk nagy bátran a rétre sétálni közben néz ki a szemével a frufruja mögül és tényleg olyan mintha látna szerintem lát is mert hát annyira értelmes a tekintete és ahogyan az öreg csontos kis fejét beleteszi az ember tenyerébe hát az egyenesen könnyeket csal az ember lányának a szemébe…. Szóval az ilyen hatásvadász, szimpátiát keltő trükköknek hogy öreg kutya meg ilyesmi, ezeknek nem dőlünk be. Nem. 🙂

Döme és a házigazda. 🙂

Döme a bokor mögött. 🙂

Azt gondolom, fontos kérdésekben nem szabad elhamarkodottan ítélni, ezért mielőtt még végleges döntésemet meghoznám a csillagok számát illetően, a nyári és az őszi szezonban mindenképpen vissza fogok látogatni, elképzelhető, hogy meglepetés-szerűen hajnali ötkor. 🙂

Reklámok

2 thoughts on “Michelin csillag – helyett :-)

  1. Kedves Alessia!
    Szeretettel látunk bármikor, de nyáron kicsit korábban gyere, mert gombaszezonban ötkor már az erdő szélén vagyunk:)))
    Amúgy meg nagyon köszönöm a dicséretet, de egyszer feltétlenül próbáld ki igaziból is a házat, mert tudod, “lakva az igazi…”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s