Isten tenyerén

Ki miben hisz… energiamezők… a 800 évvel ezelőtti mesterek tudása… Isten… De Velemérnél tényleg van valami, ami odaköt, szeretetteljes ölelésbe vonja a testet és a lelket, nehézzé teszi a máris továbbszaladni kívánó lábat… Az őriző néni már megismer… nem megyek be? Áh… most nem… de aztán mégis… mert legyőzhetetlenül kísért a gondolat, hogy mi van, ha most vagyok itt utoljára… ha valami történik az életemmel, ami véget vet a gondtalan csavargások időszakának. Hátja… néha vannak ilyen depis gondolataim. :-/

Egyszóval sokadszorra is megnézem Aquila János önarcképét… a macska formájú idétlen kis ördögöt a Pokol ábrázolásánál… Jézus hátulról átnyilazott lábait a kereszten… és próbálom elképzelni a szentélybe festett szép arcát úgy, hogy a kontár restaurálás nyomán kikerekedett bal szemét figyelmen kívül hagyom.

Aztán mászkálok az erdőben…. bokáig ér az avar. Kicsit fúj a szél, peregnek lefelé a levelek, vállamra hullanak, a hajamba kapaszkodnak. Nem megyek messze, csak annyira, hogy a fák közül is lássam a templomot. Végül leülök a napsütötte padra és ebédelek. Kosárból. De van tányérom és szalvétám és késem és még sóm is. (Ezt Lazactól tanultam, aki mindenhová komplett minikonyhával megy. 🙂 ) Szerintem a legszebb étteremben vagyok. 🙂

Reklámok

One thought on “Isten tenyerén

  1. Az étterem pazar, az ott elfogyasztott étel nem ér fel semmivel 🙂 Beleborzongtam amig olvastam :):):) Úgy tudsz írni, hogy azonnal ott termek gondolatban, és újra átélem azt, amit csak ott tapasztaltam meg. Köszönöm:)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s