Most látnak életükben másodszor, de a szó szoros értelmében “tárt karokkal” fogadnak – és némi házi áfonya likőrrel (ééééééédesss kis bögrécskében 🙂 ), amit félreteszek későbbre. (Hümmm… a fényképhez mellé kellett volna tenni egy gyufásdobozt és a mai újságot mert így kétdecisnek látszik… 🙂 )
Házigazda Zsolt éppen a szőlőmet darálja be pálinkának, igen az én szőlőmet, merthogy soha senki nem ette eddig meg a lugas fekete szemű termését csak én. Ügyesen kikapkodok a darálóból még néhány ép szemet, az elmúlt néhány hét csak jót tett neki, mézédes, kicsit töppedt és irtó finom. Majd előkapom a fényképezőgépet és megörökítem ezt a Budapestről szakadt hazánkfiát, aki teljesen autentikus őrségi parasztemberhez illően mindkét kezén karkötőben tekeri a darálót. Komolyan…. gyertek ide… meg kell őket ismerni! 🙂
És mégelőtte Pityerszer – sokadszorra. De mivel nincs két egyforma felhő az égen, nincs a napsütésnek kétszer ugyanolyan színe, és az árnyékok is mindig másképpen játszanak a falon… meg egyébként is… indoklás nélkül sem tudom megunni. Lazacnak amúgy is megígértem, hogy fényképezek valamit amit eddig nem: tessék, most van először macska a farakáson. 😛 🙂 )
Ezek pedig csőrgőszeri pillanatok:
Alessia őrségi naplója 
…és ez most itt úgy nem ér!!!!!!!!
Nekem meg melóznom kell :(:(
Te a héten már halgassá’…. 😛 🙂 🙂