Szomorkás

Lehullott levelek táncolnak az autó kerekei nyomán. Távolodom. Köd ül a földeken, már megint az a furcsa, valóságon kívüli érzés fog el. Távolodom. Később a napsütés ezerszínűvé varázsolja a fák leveleit… Hány árnyalata lehet a zöldnek, a sárgának, a pirosnak…? Bármennyi is, mind itt van a lassan mögöttem maradó őrségi fákon. Távolodom. Egyszerűen csak szeretek itt lenni, és a visszatérésben mindig biztos vagyok. De most éppen megint – távolodom...

Advertisements

7 thoughts on “Szomorkás

  1. Nagyon jó volt olvasni az összes mostani írásodat (is). Köszönet. És megtaláltam a képemet is abban a másik blogban, azért is köszönet, meg hogy folytatod azt az ötletet , azért is vállveregetés jár.

  2. Az már milyen, hogy ma ránézek a naptáramra, ahol, oldalt színes képek vannak minden hétnél…és a kép cím : Őrség ősszel. :):):)
    bakker…….

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s