Időutazás


Apátistvánfalva, napsütéses-borongós koraőszi vasárnap, harangzúgás, szentmise vége. A templom és a kocsma közötti üres helyen két furgon, az egyikből ruhaféléket árusítanak, a másikból pedig…. fagyit! 🙂 Komolyan, először csak nézem az embereket, hol vettek itt tölcséres fagylaltot, mert kizárt dolognak tartom, hogy a helyi műintézményben ilyesmit áruljanak, és akkor látom meg a bordó kis kocsit a felirattal. Nyilvánvalóan teljesen hétköznapi jelenség, budapesti agyammal mégis azonnal le is fényképezem, mert furcsa… igen, furcsa belegondolni, hogy mondjuk ott lakom, és megígérem a gyerekemnek, hogy ha szépen megcsinálja a leckéjét, akkor majd vasárnap ehet két gombóc vaníliát… 🙂

A csodaszép fekvésű falucska egyébként Istvánfalu és Újbalázsfalva összevonásával jött létre, névadója Harding Szent István, egykori apát, akinek tiszteletére a templomot is emelték. Közvetlenül a gesztenyefák övezte templom mellett van a sárga falú, muskátlis ablakú bűbájos kis iskola – ha gyerek lennék, biztos szeretnék ide járni. 🙂



Advertisements

3 thoughts on “Időutazás

  1. Még mindig tetszik, ahogy írsz erről a helyről…mintha egy másik világban élnél, úgy látod a dolgokat.

  2. Hát őszintén szólva néha úgy érzem, nagyon is tudnék egy ilyen elzártabb világban élni… Tegnap szoknya-vadászat ürügyén elmentem a Westendbe… ne tudd meg, mint valami őrültek háza… már a parkolóházban nagyjelenetek: nincs hely, anyád, stb…. bent az üzletben pedig millió ember – de nem is vásárolnak, csak “vannak”. Egy óra után olyan klausztrofóbiám lett, hogy azt gondoltam, nincs az a szoknya, amiért én itt tovább hajlandó vagyok kóvályogni. Néha annyira elegem van ebből, komolyan….

    Kérdés persze, hogy tényleg tudnék-e messze, falun élni, vagy ez is csak egy ábránd a sok közül. Egyre inkább azt gondolom, hogy tudnék. Persze nem vagyok álszent, legyen meg a kényelmem, legyen autóm, hogy ha mégis kedvem támad embereket látni, be tudjak menni a legközelebbi városba, stb. De mivel a családot minden ideköti a fővároshoz, hát ez úgy is csak játék a szavakkal. 🙂

  3. Nos, ugyanezt érzem…ezért nem nagyvárosban nyaralok, hanem kis eldugott halászfalvakban, mint most is. 200 lakosa volt ennek a helynek, de számomra maga a paradicsom. 🙂 Ráadásul utószezon, sehol egy teremtett lélek. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s