Szentgyörgyvölgy

Kint is felhők, bent is… kint ugyan halkan csöpög odafentről az eső, bent viszont a kék alapú famennyezetre pingált bárányfelhők vidáman bolyhozódnak a fejem felett. A szentgyörgyvölgyi református templom az 1700-as évek végén épült, és szinte megmaradt olyannak, amilyen lehetett akkoriban is. Persze a padozat téglái már nem mind eredetiek, a már említett festés is biztosan volt restaurálva, mégis annyira aranyos és kedves és régi(es), hogy alig bírok eljönni.

Közrejátszik a jó érzésben az is, hogy egyedül vagyok az egész templomban és így még nyugodtabban tudok nézelődni. A rozoga, nyikorgó falépcsőn felóvatoskodok a karzatra is, ahol réges-régi padok sora fogad – most, hogy belegondolok, fogalmam sincs, hogyan vitték fel oda őket. Az időette, szúrágta, emberkéz koptatta, térdek fényesítette fa valahogy olyan megható látványt nyújt.

… és megint odakint… hallani, ahogy permetez az eső…. lepottyan egy-egy koraérett gesztenye… megnyikordul a kis kerítéskapu sarokvasa. Az autóm felé lépegetve megint csak arra tudok gondolni: milyen hihetetlen, fantasztikus egy hely ez az Őrség… és hogy mennyire szeretek itt lenni.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s