Kicsit nyűgösen

Ennek a pityerszeri boronaháznak a képével találkozhatunk minden katalógusban, útikönyvben és egyéb kiadványban, ami egyáltalán említi az Őrséget. Szerencsére sok van még belőle, pl. Őriszentpéteren is van, amelyik vendégházként üzemel. Egyszer meg kellene szállni ott is, csak eddig úgy volt, hogy egy ilyen 4-5 személyes házhoz vagy kevesen voltunk/voltam (mert egészben lehet őket kibérelni), – vagy éppen túl sokan. 🙂 Talán majd egyszer.

Múlt héten már majdnem indultam… Nem kaptam szállást sehol, a sokadik hely, ahol végre volt egy szoba, a szentgotthárdi Rodeo fogadó és pizzeria… a fílingnek annyi köze van az Őrséghez, hogy semmi, de azért kíváncsi lettem volna rá. Dél körül lefoglaltam a szobát, estére meg beteg lettem – így a kirándulás ugrott. Pedig olyan szűk már az idő, közel az ősz, gyerekeknek iskola, kezdődnek a kötöttségek… ehhh… valamit ki kéne még találnom. 😦

Visszatérve a boronaházra – amit másképpen gerendaháznak is hívnak -, sok minden okosságot lehetne róla írni, de nem igazán törekszem arra, hogy lexikon legyek, fontosabbak nekem a személyes benyomásaim, az apróságok, amik megfognak. Pl. az a tény, hogy annak idején a gazda egy-két családtaggal vagy jószomszéddal összefogva egyedül építette a házát, minimális szerszámkészlettel és semmi építészeti tudással. Nagyjából csak egy baltát használt, aminek a nyomai a korláton és a kerítésen is látszanak. Ezek a kis egyenes vonalak őrzik annak a hihetetlen munkának a nyomát, ahogyan az óriási gerendákból végül a ház különböző alkotóelemei elkészültek.

Elgondolkodtató számomra, hogy az az ember talán még iskolába sem járt, ha igen, valószínűleg csak néhány osztályt végzett el az elemiből. Mégis képes volt valami olyat alkotni, ami már megélt vagy kétszáz évet, és megél még ki tudja mennyit. Ma egy ház építéséhez kell építész, statikus, kőműves, ács, burkoló… had’ ne soroljam, hány szakma képviselője vonul fel – és összehoz valamit, ami esetleg már 10-20 év múlva tatarozásra szorul. A parasztember pontosan tudta, hova építse a házat, merre tájolja, milyen a talaj, milyenek az időjárási viszonyok. Tudta, hogyan kell bánni a fával, a vályoggal vagy a téglával, a náddal, amiből a tető készült. Emellett pedig tudott úgy állatot tartani, haszonnövényt termeszteni, hogy családjának együtt élő generációi megéltek belőle. Huszonegyedik századi gőgünkkel azt mondjuk: “a tudatlan parasztember”. Ilyenkor érzem: sok mindent felül kellene vizsgálni a fejünkben.

A másik gondolat, ami a parasztházakról mindig eszembe jut: nézzük meg azokat a kicsiny szobákat… az egyszerű konyhát, a mai szemmel szegényes eszközöket, berendezést… és mégis megvolt minden, ami kellett, pedig többet sütöttek/főztek, befőztek, füstöltek, savanyítottak, disznót vágtak… Nekünk a kis gyorsan összedobott ételeinkhez kell a legjobb mikro, a robotgép, a százféle kütyü… ezekhez persze minimum egy ikejás konyhabútor… és egyre nagyobb lakás, amiben mindezt fel tudjuk halmozni.

Akkoriban esetenként három generáció is lakott egy helyiségben, mégsem zavarták egymást. Ma már ragaszkodunk a külön szobához minden családtagnak… egy ház már nem épül meg két fürdőszoba nélkül… stb. Aztán mi történik? Néha azon veszem észre magam nem luxus-, de szép és kényelmes családi házunkban, hogy nem tudom, mit csinál mondjuk a fiam órák óta, mert felmegy a tetőtéri kis vackába, én két szinttel lejjebb teszem a dolgomat – ebédnél találkozunk. Persze nem fogok visszaköltözni a panel lakásba, mint ahogy nem tudom visszaforgatni az idő kerekét sem. De vajon jófelé fejlődünk-e?

Reklámok

3 thoughts on “Kicsit nyűgösen

  1. A józan paraszti ész, az a kár, h az kiveszett a világunkból… De mindenképp kiveszni látszik.

  2. Igen, de ha véletlenül még elő is lehet kotorni valahonnan, akkor sem építhetsz még egy sufnit sem, mert terv kell hozzá meg engedély meg mittoménmi… Szóval a bürokrácia az még elő is segíti a totális elhülyülésünket.

  3. Az utcánkban minden régi ház észak-déli tájolású, h pont a tetőn csattanjon a zuhi, ami általában nyugatról zúdul a völgyre. Újabban vmi észlény tervező kelet-nyugati tájolású házakat álmodott az utcába. Hm, szép dolog a penészedés, meg mikor málik le a vakolat a homlokzatról… De bizti vörös diplomával/köztársasági ösztöndíjjal végzett az illető . (csak a valósághoz nincs köze…)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s